A vidék lázadása 1918 őszén

Mi vezetett az addig precedens nélküli 1918. novemberi erőszakhullámhoz Csanád vármegyében? Marosvári Attila nem csak az okokat azonosítja, hanem bemutatja az erőszak kitöréséhez vezető feszültséggócokat, az elkövetőket és az áldozatokat, meghatározza azokat a motívumokat, amelyek a bűncselekmények mögött meghúzódhattak, illetve áttekinti azokat az állami és helyi intézkedéseket, amelyek az erőszakhullám megfékezését célozták. A szerző szerint az őszirózsás forradalommal párhuzamosan zajló vidéki erőszakhullám az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlására reflektáló, hirtelen kirobbanó, alapvetően spontán jellegű, reaktív motívumokból (ösztönösség, ál- és rémhírek, úrellenesség, antiszemitizmus, igazságtétel) táplálkozó eseménysorként értelmezhető, amelynek hátterében kezdettől megjelentek azok a proaktív indítóokok is (földéhség, bérkövetelések, nemzetiségi törekvések), amelyek 1918-1919 fordulóján már egyértelműen tematizálták a falvak lakóinak gondolkodását. A Csanád vármegyét érintő források mélyreható elemzése révén a szerző számos megállapítást tesz, amelyek nemcsak árnyalják, de nem egy esetben teljesen új megvilágításba helyezik a történeti kutatás 1918. őszi, vidéki eseményekről alkotott képét.