Hazát és népet álmodánk...

A romantikus regény nem »valódi« történelmi regény. Hát akkor mi? Az, aminek Közép- és Kelet-Európán kívül olvassák: kalandregény, ifjúsági regény. (S aminek alapján szerte a világon még ma is megítélnek bennünket, csupa romantikus csodabogárnak tartván a közép- és kelet-európai embert.) Ebben rejlik a műfaj hallatlan népszerűségének a titka is: a cselekményességben, a szereplők egyértelműségében és változatlanságában, akikkel az olvasó ezért kockázat nélkül azonosulhat, a színes nyelvi stílusban. A baj csak az, hogy a számos tiltakozás ellenére mifelénk mindenütt valódinak tartják a romantikus történelmi regényt: a legtöbbjük kötelező iskolai olvasmány, többszörösen megzenésített, megfilmesített, képregényesített, tévére, rádióra alkalmazott mű, a múltunkról alakított kép legfőbb formálója. S itt már súlyosabb dolgok forognak kockán, mint a lakkozott valóságszemlélet: a közép- és kelet-európai kis népek együttélése.