Kőszegi krónika 1938-1952

Kőszeg városa - nagy szerencséjére - számos legendás hírű személyiséggel dicsekedhet. Ezek egyike Székely László apátplébános. A több nyelven beszélő, hatalmas műveltségű, széles látókörű férfiúnak egyházi munkálkodása mellett már a húszas évektől jelentek meg verseskötetei, műfordításai, de írt gyermekmeséket, irodalmi kritikákat, életrajzot és még sok minden maradandót. Nem csak a toll embere volt, hanem a tetteké is. Aktívan részt vett a Vas Megyei irodalmi és társadalmi élet szervezésében. Ezt tette Kőszegen is, amikor 1938-tól itt teljesített szolgálatot. Hívei látták rendkívüli aktivitását, keresztényi elhivatottságát, a hit melletti feltétlen kiállását. Sugárzott belőle a bölcsesség, az emberség, az igazsághoz való feltétlen ragaszkodása. Mindez nem változott meg a kommunizmus egyház-és vallásellenes rémuralma alatt sem. Akkor is egyenes, bátor, szókimondó ember maradt, aki határozottan vezette nyáját. Miután - szándékosan és valószínűleg a kommunisták - felgyújtották a páratlan szépségű és értékű Kálvária-templomot, egy év alatt újjáépítette azt. De tiltakozott az egyházi iskolák államosítása, a németség kitelepítése ellen is. Ilyen emberekre pedig nem volt szüksége a Rákosi-diktatúrának, túl veszélyes volt a rendszerre, az új ideológiára. 1952-ben szenvedélyesen tiltakozott a Városháza homlokzati freskóinak barbár lemeszelése ellen. Ezzel a fellépésével telt be az a bizonyos pohár: Kőszegről Győrvárra száműzték, ahol évtizedekig szolgált, majd több mint húsz év múltán a még kisebb Gasztonyba került, míg életét végül Székesfehérváron, papi otthonban fejezte be 1992-ben.